Rövid mese - levélrészlet

"Kedves Ector-Nagymama és Ector-Nagypapa! :)

 

A kiskutya szuperül vette az első akadályt.

 

Megismerkedett a két nagyobb ebbel, Leshmit különösen megkedvelte. Füli rendesen viselkedett.

 

Ector egy picit kiabált, amikor a ketrecbe tettem és forszíroztam, hogy maradjon benne, de nyitott ajtóval belenyugodott. Két hiszti után már önállóan visszatalál a helyére, és édesdeden alszik. Persze a ketrecben alvás fortélyát is ki kellett tanulnia - némi segítséggel - mert a fülecskéje állandóan odanyomódott a ketrec széléhez, némi odébtologatás után rájött, hogy nem feltétlenül a ketrec közepe-végén kell eldobnia magát.

 

A vacsorát már alig várta. Kiraktam  a hamikat, s fel sem merült benne, hogy nem neki teszem ki elsőként, azonnal rárepült. Még jó, hogy Leshminek is tettem bele - féltékenység ellen - mintababahamit. Alíg tudtam elhúzni onnan a saját tányérkája felé. No ez a hév persze Leshmit is lelkesebb evésre bíztatta, sőt, a maradékot két vízivás között szintén mentegetnem kellett Ector elől. :)

 

Egyébként mindent felszimatolt amit talált, négyzetcentiméter nem maradt szimatolatlanul. :)

 

Este voltunk kint pár percet a kertben is. A hölgyekkel és anélkül. Most a szundítás megy.

 

Ja, még egy kedves dolog: szegény Füli át lett helyezve a fűtőtest mellé. Ami azt eredményezte, hogy a fal vonalából kilóg a ketrecének ajtaja. Ector egy vízivás utáni visszaballagás alkalmával úgy megdöngette lépteit, hogy simán elsodorta az ajtót, ami ezáltal Füli orra előtt bevágódott, nem kis meglepetésére. Lehengerlő a pasi. :)

 

Most 3 kutyával körbevéve hasalok az előszobában a laptomommal. Füli horkol, Leshmi ütemesen liheg - talán fut valahová - Pindurt nem hallom, mélyen elaludt. Közben viharos szél csapkod valami ablakot... és körülöttem mindenki békésen durmol. :)

 

No hát ennyit mára.

 

Üdv

Kurama"