Sziasztok!

Két kellemes élményről szeretnék beszámolni nektek! : )
de mos csak az egyiket mesélem el.

Szóval, manapság egy kicsit elfoglalt vagyok. Sok a munkám mindenfelé. Leesett a hó, s mivel megmaradt, (és még nem valósítottam meg víz-melegitéses tervemet) az ebeknek nincs a kertben kirakva víz, csak itt bent a lakásban. 4 eb, hamar ürülő lábasok. : )
Beindítottuk a lakásban a fűtést, ezért kis aranyoskáim az előszobába vannak kiutalva, mivel ott nagy bundának való kellemes idő van.

Ma délután a nagy ellenség üldözés után beengedtem a csapatot, mindenki hálásan vetette magát az előszoba párnáira vagy szeretgetett meg bennünket, kunyerált egy kis fincsi-falatot és ivott kedvére.

Miután beengedtem őket, épp kezdődött a Szakácsmester Patkányfi története.. és szépen ott ragadtam a tv előtt. A kutyusok szokás szerint elültek, elcsöndesedtek. Mikor vége lett a filmnek (és a feliratoknak is) kisandítottam az ebekre, s látom Fönix a nappali ajtajában szundít, mögötte egy méterre pedig ott van az emeleti műanyag itatós edényük.
Kérdeztem Geritől, te hoztad le? Nem. Hm.. hát akkor ki. És akkor átsuhant rajtam a felismerés! Valamelyik eb lehozta a tálat, jelezve, hogy üres. Wáu! De okosak!

No melyik lehetett? A két idősebbre tippeltem, de.. a picik is ehhez mérten értelmesek. No ki lehetett?
Persze azon nyomban ugrottam, s minden vizes bödönt teleraktam a lakásban, és halálosan megdicsértem minden ebet, főleg a nagyokat.

Nem azért mert Fönix az első ebem, s nagy szerelmem, de végül is a jelzés módja egyértelműen rá utal.

Ector nem kezd önálló mutatványba, szól az embernek, ha gondja van, s szinte gondolatátvitellel elmagyarázza szomorú barna szemecskéivel, állát a gazdi lábára helyezve, hogy mi a probléma, vagy befut ugat és idegesen rohangál.
Ilyen nem történt.

Fönix specialitása a kedvesen gondol rá, nem akar zavarni, csak csendben megoldja, s jelzi ezzel is, hogy valamit szeretne, vagy odaül a gazdi lába elé, szerető szemekkel, hátrasunyt fülekkel kérlel, hogy mozduljak már meg, s csináljam meg amire vágyik. S oda is szokott vezetni, ahol a probléma fenn áll.
Valami ilyesmi történt itt is.

Ashok a legkisebb fiúnk. Ismét felsértette a talpát egy szilánk séta közben, kicsit sántikál megint. Ő amúgy is a rangsor alján van, ő nem fogja az érdekeit képviselni tömegben. Ő az egyéni megoldások híve. Ha szeretne valamit, odajön rámtappancsol és igézőn néz.

Anuradha pedig véleményt nyilvánít hangosan. Elmagyarázza hogy mi a gond, esetleg fel is tappancsol a gazdira, sürög-forog ha  nagyon nagy horderejű (pl. a védeni kell a házat, sürgősen) vagy lemondóan lefekszik, s várja, hogy a rangban felette állók/ tapasztaltak megoldják a problémát.
Gyanítom ez utóbbi történt most is.

Bárhogy is. Örömmel vagyok tagja kis falkámnak, s örömmel vagyok a gazdája ezeknek a szeretet teli, értelmes, eleven kis gazfickóknak! : )

2008. november 24. (Szabó Zsuzsanna)